A Mala Vita zenekar tényleg a verista nápolyi operaszerző, Umberto Menotti Maria Giordano nyomdokain halad – aki az alsó népréteg életét minden érzelgősséget mellőzve igyekezett műveiben bemutatni, feldolgozni, így a Mala Vita című operája az akkori „alvilágba” viszi a hallgatóit.

A verizmus mai hallgatóbarát irányzata a kocsmazene, azon belül pedig a balkán-íz. Hangszerben kifejezve harmonika. A Mala Vita tehát divatos, de (illetve és, ne legyünk sznobok) jó, lendületes életszeretettel szól. A magukat cigányzenésznek mondó csapat balkáni népzenéből, rock and rollból, polkapunkból, skaból keveri ki magát. A hallgatóságot persze, hogy üdíti, sőt élénkíti az erős ritmusszekció, és a könnyen befogadható dallamokkal, az erőteljes és kedélyes játékukkal azonnal bejutnak a jelenlevők szervezetébe.

A fekete-fehér bontott csempéből randomra rakott dizájn irányú hely a legújabb terepe Hans van Vliet jelenlétének, aki többet tett a város élhetőségéért, mint a vonatkozó mainstream; a bisztró közönsége, persze nem gondolkodik azon, ők voltak-e előbb, vagy Hans, hanem komfortosan érzi magát. A már hagyományosan befogadó, nyitott közegben jól mutat a fesztiválközpont is a permanens regionális konyhaparádéval, a megnyitó holland-mediterrán zenéje pedig érdemes hetet ígér.